Tavaszi napnyugta hangulat
Jól esett ma a tatai Derítő tónál egy kis tavaszi napnyugta hangulatot látni, átélni. A tél szürkesége után jó volt már fényeket és színeket látni.
Montázs – Ásítás
“Én úgy magamba iszom a fákat, mint öregek otthonát a bánat. (B.H.I.) Fába vájt telt hiány. Háromszor! Elfordítva, el háromszázhatvan fokkal. Természet, önmagát felfaló! Az oldott időre ráolvadt plomba. Félsz és éhség, álomba marva. Élet és halál álperverz viszonya. Minden ébrenlétet takar ma, s belőle tárogat Munch SIKOLY-a! (B. Horváth István: Ásítás)
Alföldi Fotószalon 2014.
A Szentesi Művelődési Központ és a Szentesi Fotókör szeretettel meghívja Önt és kedves családját 2014. október 23-án csütörtökön 15.00 órára a Művelődési és Ifjúsági Házba (Szentes, Tóth J. u. 10-14.) a XX. ALFÖLDI FOTÓSZALON megnyitó ünnepségére.
Élet és halál
Lenyűgöző a Természet sokszínűsége, ahogy összehangolt bonyolultságával tökéletesen működik. Az elmúlásból azonnal új élet sarjad, nincs pazarlás, nincs egyetlen elvesztegetett apró darab sem. Minden okkal történik. A Természet tudja a dolgát. A magasból az Erdő puha, avar illatú aljára térnek megnyugodni a fák. Testüket csendben visszaadják a körfográsnak. Göcsörtös, száz évet látott ágaik ölelőn védelmezik az átalakulásukból […]
Őszi séták a Vértesben
Nemrég ébredt, s lám lassan már téli álmára készül a hegy. Persze előtte azért felveszi majd színpompás báli ruháját, hogy méltó módon ünnepelje az Életet.
Kellemes meglepetés
Ma reggel érkezett a levél Ligeti László fotóművésztől: “Gratulálok Faragó Ferinek a XIV. Nemzetközi Magyar Fotópályázat 2014. “A” kategóriájának győztesének (I. díj).” Ennél kellemesebben nem is indulhatott volna a reggel! :)
Alkonyi szellő
A vers csak születik, mint ahogy születik a szél. Vagy a virág. Vagy a falevél. Szellő a vers, s én azt hiszem, a Végtelen küldi vele nekünk Világ-virágok bűvös illatát, s amint szívünkön lopva illan át lepergeti az érzés-szirmokat. Wass Albert
Alkony a hegyen
A Vértes kedves csatangolóhely. Gomba is kimondottan szeret a hegyvölgyein bóklászni. Néha itt ér a nap vége. A hegytetőkről szemlélve különösen szép látvány az alkonyi köntösbe öltözött a táj.
Ébredő Vértes
A tavasz első melegebb napján – még március elején – kirándultunk egyet a Vértesben. Gomba friss vendég volt még nálunk, vágyott a sétára, mi is nagyon vártuk már a tavaszt, épp kapóra jött a napsütéses idő. Várgesztes nagyon szép hely, mindig remek lehetőséget kínál hosszabb-rövidebb kirándulásokra.
Fényhullámok
“neked üzen – neked üzen majd a mindenség, tiéd lesz az egész világ, a föld kerekség, álmok hívnak, rózsák nyílnak, csobban a fény, halkan ringat” (Részlet Csabai Andrea verséből)
Ásítás
Lovasberényben bukkantam erre az ásítozó fára. Olyan volt, mintha épp a tavaszi ébredését csíptam volna el. Hosszú volt a tél, nehezen megy az ébredés…
A Haraszt
Kincsővel a Vértesben jártunk, egy röpke “hegymászás” kedvéért. A Harasztra kapaszkodtunk fel, s közben ki-ki tette a dolgát. Kincső a lepkéket csodálta, meg a fűben kúszó állatkákat leste, jómagam pedig a fotózni való témát.
Ljubitel – Gerecse
Az utóbbi időben valahogy átálltam a fekete-fehér fotókra. A filmes világban tudom a magyarázatát: ráálltam az itthoni filmhívásra, az pedig egyelőre csak fekete-fehér film esetében működik egyelőre, illetve az elmúlt időszakban – megfelelő eszköz hiányában – fényképező segítségével próbáltam digitalizálni a negatívjaim.
Montázs – Sorfal
Akármilyen fasor csúcslik, dől az égre.Láthatatlan madarak vízcseppek szárnyán.Mind színtelen, szemünk bontja zöldre, kékre,S mindben fényre, törésre vár egy szivárvány. A fák mögül megszöktek őzek, szarvasok, De léptük ott maradt, hol csapás és nyom van.Ez a kép már nincs is! – Panta rhei. – Fasor … Ezt álmodhatta Paál László Barbizonban. (B. Horváth […]
Montázs – Parti fák
Tapintó pillantásom bolyong ártéren.Arcomig ér a látvány, fák kérge dörzsöl.Szemembe vernek ágai, ahogy nézem,S lecsorog tekintetem sok nyúlánk törzsről. Ladikba ül, eloldja hűségem láncát. A beálló víz folyékony hullámlemez.Álmom egy másik képre, vidékre száll át. A képzet marad – a képzelet elevez. (B. Horváth István: Parti fák)
Montázs – Esti rezdülések
Ledobta horgonyát az ősz. Csobban a csend.A tér öbleiben kiköt a fád idő.Csónakban evező alak árnyéka teng,És az orrban karók csigaszarva kinő. Se part, se lomb, se ég. Csak a nagy víz.A hullámok borzongó, rezgő pikkelyek.Egyetlen evező húzása fáj, hasít. S hűvös magányát teríti éj, végtelen. (B. Horváth István: Esti rezdülések)
