A tavasz első melegebb napján – még március elején – kirándultunk egyet a Vértesben. Gomba friss vendég volt még nálunk, vágyott a sétára, mi is nagyon vártuk már a tavaszt, épp kapóra jött a napsütéses idő. Várgesztes nagyon szép hely, mindig remek lehetőséget kínál hosszabb-rövidebb kirándulásokra.
Télen nagyon szeretem ezt a környéket, mert csendes és van egy sajátos üde, letisztult szépsége. Hihetetlen nyugalom sugárzik az alvó tájból. A Vértes talán csak az Erdő ébredésekor szebb, amikor a Tavasz első fényei besettenkednek a fák közé, átmelegítik a tél hidegétől megdermedt gyökereket, és lágy melegséggel ébresztgetni kezdik a fákat.
A kellemes tavaszi idő, a fények és árnyékok játéka szinte felszabadítja a tél mogorva bilincsébe zárt lelket. Jól esik a séta az ébredező fák közt.
A tavaszi fények remek alkalmat kínálnak a fotózásra is. Bár a dermetségét épp lerázó, az olvadó hó nyomait itt-ott még viselő táj kopárnak tűnik, de a fények megtöltik élettel. A lankákra oldalról bevágó fények rajzolta árnyvonalak szépen ritmizálnak az álmoskásan álldogálló törzsekkel. Játékuk szépen mutat színes és fekete-fehér fotókon is.
Szinte hallani ilyenkor, ahogy a csiklandozó fényekre ébrednek az erdő óriásai. Meg-megropogtatják elgémberedett ágaikat. Fent még mozdulatlannak látszanak, de a föld alatt, az engedő rögök között már megindult az élet, nyújtóznak a gyökerek, pumpálják az életet az öreg ágak felé.
Sóhajt az Erdő. Lerázza magáról a fagyok emlékét és hálásan fogadja a törzseknek símuló melegebb fuvallatokat, mely kiűzi ágai közül a Tél csikorgó dermedtségét. Ébred a környék legöregebb fája, az Erdő Pásztora is.
Az ő feladata vigyázni a “nyájra”, nehogy a sok – száz évet még meg sem ért – siheder ifjonti lendületében megzavarja az Erdő rendjét. Mert az Erdőben rendnek kell lennie, nem alhat el egyik fa sem, gondoskodniuk kell, hogy a Tavasz által visszacsalogatott madarak megfelelő fészkelőhelyet, a télen nélkülözésre kényszerült négylábúak elegendő élelemre találjanak, és megközdhessen a megújulás. Ehhez pedig az Erdő ad mindent. Táplálékot, védelmet, biztonságot. Jó, ha minden rendben megy, a rendre pedig vigyázni kell.
Felsorakoznak hát a frissen ébredők, egyszerre nyújtóztatják elgémberedett tagjaikat felszín alatt és felett egyaránt. Hamarosan nyoma sem lesz itt a kopárságnak, zöld sátort vonnak a dombok fölé, és megtelik élettel az erdő.
A Vértes galéria (Kattints!):
A harmadik kép szenzációs! Mint egy óriási hullám a hosszú árnyékokkal… Érdekes látvány.
Imádom ezeket a csíkokat tavasszal! Szeretem, hogy a fák és árnyékaik olyan karakteresen meghatározzák a tájat! Nagyon jól visszaadtad ezt. Az a legjobb, amikor úgy hullámzanak az egyenes fák árnyékai. Remek struktúrák.
Köszönöm Katalin, örülök, ha tetszenek a képek! Valóban nagyon szép ez a fény-árnyék játék tavasszal.
Köszönöm László, örülök, ha tetszik!
[…] Vértes kedves csatangolóhely. Gomba is kimondottan szeret a hegyvölgyein bóklászni. Néha itt ér a […]