Szeretem a Múzeumok éjszakáját. Kiváló lehetőség egy kiadós, hangulatos csavargásra, egy jó kalandra a művészetek, a kultúra világában. Tudom, múzeumba máskor is el lehet menni. A hétköznapok húzós időbeosztásában viszont borzasztó nehéz kivitelezni ezt. Napközben nehéz dió egy-egy kiállítás, vagy múzeum látogatást összehozni. Talán épp ebből adódik a rendezvény varázsa: délután-éjszaka lehet egy jót kul-túrázni.
Szerencsére a családban Kincső is rajongója a programnak, így aztán minden alkalommal közösen kirándulunk. Az idei évben a Mai Manó Ház Magnum – Az elsők kiállítása jutott (fotósoknak kötelező!), aztán pedig a Vár felé vettük az irányt. A részletekkel nem untatnék senkit, mi nagyon jól éreztük magunkat. Időnként kitört a fáradtság, de azt rendre leküzödttük. Még Kincső is, aki végig, hajnali kettőig állta a sarat.
Néha nagyon lemerült, de aztán az éjszaka kellemes levegője, a város nyüzsgése, és az újabb izgalmas program ígérete minden alkalommal újra felrázta. Az autóban hazafelé aztán utolérte az egész napi fáradtság…