A pocsolyában térdelve, cipőre támasztott kis kartondobozzal készült ez a felvétel. A dobozon nincs lencse, nincs kereső, sem pedig hagyományos értelemben vett zárszerkezet. Csak egy kartondoboz, picinyke lyukkal az elején.
Az expozíció úgy történik, hogy a lyukat takaró kartonlapot elmozdítja az ember. Ezzel a fény előtt szabaddá válik az út a doboz (kamera) belseje felé. A kikalkulált expozíciós idő után a kartonlapot újra a helyére tolva lehet befejezni a fotózást.
Túl sok szót talán nem is érdemelne a kép. Amiért mégis kiteszem, annak oka az, hogy ez az első lyukkamerás felvételem, amelyen jó az expo. Korábban is próbálkoztam már lyukkamerával fotózni (a Diana F+ -nak van “pinhole” módja), de valahogy nem jött össze a dolog.
Aztán tavasszal ellátogattam a tatabányai Kép-Szín-Tér egyesület lyukkamera világnapi rendezvényére, ahol újra kedvet kaptam a dologhoz. A rendezvény után szert tettem egy papírból készíthető kamerára, amit összeraktam, megragasztgattam, és kipróbáltam. Ez a legelső kép, ami készült vele.
Köszönet a remek délutánért, Lipcsei István kiváló előadásáért, és Tarjáni Antal művész úrnak a sok segítségért. A lyukon át most már végre rajzolódik valami látható is. A kompozíció még alakul…