Dagi, Gomba, Ropi
Az úgy esett, hogy az a kislány pár héttel ezelőtt kitartott abbéli elképzelése mellett, hogy ellátogat a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány menhelyére. Ott ismerkedtünk meg. Talán emlékeztek még a történetre. Misi bá’ ártatlan arccal – de nem kis ravaszsággal! – melléjük adott egy sétára. Gondoltam, itt a vissza nem térő alkalom, és mindent bevetettem, hogy belopjam magam a kislány szívébe. Olyan vékony volt, mint a ropi, de annál kedvesebb! Láttam, hogy bejövök neki, így még jobban tettem magam, játszottunk, bújócskáztunk, hancúroztunk.
Ne.. Komolyan úgy voltam vele, hogy ezek megérdemlik, hogy velük lakjak. Eldöntöttem, hogy ha jók lesznek, hazavihetnek. De otthagytak! Szép kis banda, mondhatom. Erőltetheti magát a juhászkutya, ahogy akarja, mehet vissza a boxba. Ha ezt előre tudom, jól összenyálazom a cipőjét annak a meláknak!
Már azt hittem, végleg lemondanak a nagyszerű lehetőségről, hogy megosszam velük az otthonukat, amikor épp egy hét múlva újra eljöttek. Misi bá’ elővezetett, letisztított, és ki is helyezett szépen a “szabadulóba”, ahogy ő hívja. Ez ott van a bejárat mellett mindjárt. Láttam ám, hogy ezek jönnek, de direkt nem foglalkoztam velük, amikor beléptek. A fejem sem emeltem fel. Há’ nehogymár.. nem? Még én erőlködjek azok után, hogy a múlt héten lazán elmentek nélkülem? Még mit nem!
Vacakoltak bent valami papírokkal. Már kezdtem aggódni, hogy mi a bánat lesz? Aztán végül kidugták az orrukat és végre velem is foglalkozni kezdtek. Láttam, hogy keresnek, meresztgetik a szemüket a kennelek felé, én meg lapítottam a szabadulóban, és jót röhögtem magamban. A balfácánok! Semmi szimatuk nincs… A végén valahogy megtaláltak (köszi Misi bá’! :) ), aztán kaptam egy helyre kis hámot is. K9-est, amit mindig is akartam! Mondjuk az egyik oldalon lecserélték a K9 jelzést “Gazdim lett!” feliratra, de nem bántam!
Elbúcsúztunk Misi bá’tól, aztán kocsiba be! Laza voltam, mert kicsit nézelődtem, aztán hanyagul végigaludtam az utat. Az új otthonom előtt ébredtem fel. Bevezettek a birodalmamba, megmutattak mindent. Van itt egy saját kertem, házikóm, meg egy labda, ami elég gyépés, mert első harapásra megadta magát. Ennyit erről. Gyorsan bevettem a rezidenciát. Mondjuk azt nem nagyon vágtam le, hogy be miért nem akarnak engedi, láttam a házban egy kényelmesnek tűnő ágyat, azt hittem, az az enyém lesz, de lehet, hogy tévedtem.
Mostanság elég jól elvagyok. A kaja rendszeres és változatos. Naponta igénylik a sétát, ilyenkor 2-3 órára is elmegyünk. A fenti képen épp a Dagit, meg Ropit sétáltatom. Ezen a lentin meg azt, amelyik a kajám csinálja. (Nevekkel még nem vagyok teljesen tisztában, de szagról és hangról megismerem őket. A Dagi különösen erélyes hangú…)
Első sétán
A Fajtamentőknek innen üzenem: Köszi mindent, én jól vagyok! Azt mondta a család, hogy látogatóba mehetek majd, ha megtanulok viselkedni addig. Nem vágom, hogy mit akarnak ezzel. Én ugyan nem leszek fegyelmezett mintapéldány! Mondjuk azért az tény, hogy a gazdi már egész jól jön a lábam mellett…
Ja, a nevem Gomba lett! Aki kitalálja, hogy miért, annak nem nyálazom össze a kabátját! :)
Környezetvédelem FELELŐSEN gondolkodók számára
