Családtagtaláló

Kincső és Panni (Gomba – 2014. február 9.)

Jó kis nap volt a mai. Az egész heti húzós munka után kimozdulni vágytunk. Az idő nem sok jót ígért, így vérmes reményeket nem fűztünk a kiránduláshoz. Viszont régóta terveztünk már egy kiruccanást Gombára, a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítványhoz. 

Így kerültünk ma szembe harminc gyönyörű (zömmel) német juhászkutyával. Mióta nincs Blacky, azóta nem voltam kutya közelében. Ez az első alkalom… A kutyákat gondozó úr nagyon kedvesen fogadott bennünket. Egyenként bemutatta a kutyákat, nemcsak a nevüket, de a szokásaikat, viselkedésüket is. Elmesélte a történetüket is. Ki hogy került ide, hol találták, milyen állapotban, s hogy van most. Olyan szeretettel beszélt a kutyákról, ami tényleg ritka.

Kincsővel is gyorsan összebarátkozott, sőt rövid úton mellé rendelt egy szépséges fiatal kislányt is. Mondván, hogy akár elmehetnének megsétáltatni egymást… A kutyus Panni névre hallgatott, s bár örömmel vette a lehetőséget, eleinte nem nagyon törődött velünk. Élvezte a kintlétet, s csak ment az orra után. Ez az átmeneti állapot nem tartott tovább 10-15 percnél. Sok-sok simi és beszélgetés mellett egyszercsak feloldódott, és onnantól úgy rögzült Kincső mellé, hogy el sem lehetett mozdítani. Szem-orr-fülek rajta a leányon, minden mozdulatát árgus figyelemmel kísérte. Kezdett érdekes lenni a dolog…

Kincső és Panni (Gomba – 2014. február 9.)

Sétáltunk egy kiadósat, együtt dagasztottuk a sarat. Panni szívesen játszott, élvezte, ha Kincső elbújik, s ő orrát a földre szegezve rohanhat megkeresni. A siker örömmel töltötte el, s ilyenkor nem maradt el a megtalált jutalma, egy-egy kiadós puszi. Ezt a játékot mindkét lány örömére eljátszottuk még párszor a menhely előtt is, sőt egy kedves fiatalember próbaképp elrabolta Panni mellől Kincsőt. Azonnal ugrott utána. Ezt követően már meglehetősen odafigyelve méregette az urat. 

Ahogy közeledett a hazaindulás időpontja a kutyu egyre kedvtelenebbé vált. Úgy tűnt, szomorúság költözött a bájos pofijára. Magunk sem voltunk ezzel másképp. Jól éreztük magunkat együtt, nem akaródzott otthagyni. Tudtuk, hogy ma nem hozhatunk el kutyát a telepről: a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítványnak – a kutyák érdekében – igen szigorú szabályai vannak. A gazdiknak előzetes interjún kell átesni, s csak akkor ha alkamasak, és minden szempontból megfelőek, akkor jelentkezheznek örökbefogadónak. Mi pedig nem is örökbefogadóként látogattunk a telepre. De mégis.. Lehet, hogy családtagra leltünk?

This entry was posted on Sunday, February 9th, 2014 at 18:46. It is filed under B&W, Mesélő képek|Telling pictures and tagged with Barátság, Fotó, fotózás, Gomba, Kincső, kutya. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed.

A bejegyzés készítésének dátuma: Sunday, February 9th, 2014 at 18:46. Kategóriái: B&W, Mesélő képek|Telling pictures Címkéi: Barátság, Fotó, fotózás, Gomba, Kincső, kutya. E bejegyzéshez fűzött hozzászolásokat követheted: RSS 2.0 -n keresztül.