Télapó Expressz (2012. december 6.)
Szombaton újra izgatott gyermekzsivaj tölti majd meg a Nyugati pályaudvart. Tele lesz a peron csillogó szempárokkal, lázasan igyekvő apróságokkal. Eltörpülnek a hatalmas, szuszogó fémtömeg mellett, melyet a Télapó tiszteletére ilyenkor szépen kisuvickolnak és feldíszítenek.
A levegőt betölti a szénfüst jellegzetes illata. Zsibongás, nyüzsgés vegyül a gőzös fújtatásának hangjaival. Sokszáz gyerkőc várja, hogy elindulhasson és láthassa végre a Mikulást. Az öreg gőzös vidám, hosszú füttye ad jelt az indulásra, s a régi szerelvény halk nyögéssel mozgásba lendül. Olajkályha ontja a meleget a szépen felújított kocsikban, s a kis utasok vidáman lesik az ablak előtt elhaladó épületeket, fákat, a vonattal együtt szaladó autókat.
Hamarosan régies hangulatú állomásra gördül be a szerelvény. Míg a gőzös vidáman lihegve, dohogva pihen egyet, a gyermekhad betódul a szerelőműhelybe. A kellemes melegben jól esik elrágni a helyben kapható kandírozott gyümölcsöket, és egyéb finomságokat.
A kedves műsor közösséget kovácsol a kis nézőkből, közösen vesznek részt a vidám mulatságban: együtt énekelnek, szavalnak, mondókáznak. A hangulatos előadást követően kitárul a műhely hatalmas kapuja, s igazi gőzösön érkezik a nagyszakállú – a besózott gyermektömeg legnagyobb megelégedésére.
A nagy pocakú, fehér szakállú öregre nehéz, de kedves feladat vár: minden gyermekkel egyenként vált néhány szót. A sor végtelennek tűnik, de ő kedvesen elbeszélget minden aprósággal. Meghallgatja kéréseiket, s mindhez van néhány bátorító, szelíd szava. Meg persze ajándék is előkerül a hatalmas zsákból.
A Télapónál (2012. december 6.)
Az ember egy picit úgy érzi, mintha valami mesébe csöppent volna. A hangulat legalábbis olyasmit idéz. A hatalmas termet kitölti a boldog zsongás és a sok-sok gyerek önfeledt öröme. Ez utóbbi valahogy ragad is, épp mint a kandírozott gyümölcsön a cukor. Teret is kell adni: a felszabadult gyermektömeg szaladgál, játszik, édességet töm. Kitölti a hatalmas teret. Jól esik nézni a nyüzsgésüket, látni, hogy tudnak boldogok lenni – így közösen, még ismeretlenül is.
A gőzös sípszava vet véget a játéknak, jelzi, hogy ideje visszaindulni. A kipirult apróságok kabátot vesznek, s visszaszállingóznak a kocsikba. A vonat pedig szuszogva, pöfögve visszahozza őket a jelenbe.
Környezetvédelem FELELŐSEN gondolkodók számára
