Analóg portré (Mamiya 645, Kodak TMAX 400)
Elkészítettem az első analóg nagyításaim. Az élmény látni a kész képeket: leírhatatlan. Fenti, Kincső lányomról készült kép volt a labor munka egyik alanya, mert úgy gondoltam, hogy szerencsés olyan képpel kezdeni a nagyítást, amely nem feltétlenül igényel hosszasabb utómunkálatokat.
A választás szerencsésnek bizonyult, a végeredmény pedig várakozáson felüli. Megjegyzem: az itt látható kép – talán a szkennelés, talán az átméretezés hibája miatt – eléggé életlennek tűnik. Az eredeti borotvaéles – hála a Mamyia-nak. A kidolgozott kép pedig messze mást mutat papíron, mint monitoron. Megerősítette a bölcsességet, mely szerint a kép a papíron él igazán.
Nagyszerű élmény volt a laborban dolgozni, és belekóstolni az analóg nagyítás, képkidolgozás rejtelmeibe. Már válogatom a negatívokat a következő labor gyakorlathoz.