Elfeledett hősök emléke

Elfeledett hősök emléke

Aki a mai Kápolnapuszta felé kirándul, az erdőben egy kis temetőre bukkan, a kivégzettek sírjaival. Az elcserjésedett területen a mohlepte sírok feliratai között a halálozás dátuma sok esetben egy napra esik. Ennek okára az egykori kis településen lezajlott szörnyű eseményre emlékezve kaphatunk választ. 1944 őszén a németek által Csákvár határában felépített katonai repülőtérnek a csaták során fontos szerep jutott. Nem volt tehát véletlen, hogy a szovjet csapatok 1944. december 24-én támadást indítottak a Móri-árok-Vértes vonalon kiépített német állások ellen. A támadás lendülete azonban megtört, és Csákvár környékén 3 hónapra állófront alakult ki.

A Vértesben, Gánttól északra található Kápolnapuszta nevét az érdeklődő közönség akkor ismerhette meg, amikor 1979-ben Rockenbauer Pál és csapata eljutott oda a Másfél millió lépés Magyarországon felvételei során. A Vértesről szóló epizódban meglehetősen nagy teret szenteltek az akkor már csak három házból álló településnek és egyetlen lakójának. A gyalogos országjáró ismeretterjesztő televíziós sorozat 2. epizódjában többet megtudhatunk a településről, még jóval szebb állapotban láthatjuk a házakat is, és a település utolsó lakójával még egy rövidebb riport is hallható. A pusztát, azóta is jelölik a turistatérképeken, különböző útikalauzokban, mint táborhely szerepel. A mára jószerivel nyomtalanul eltűnt Kápolnapuszta múltja meglehetősen tanulságos, de semmiképp nem tipikus.

 

Története:

Kápolnapuszta a korábbi évszázadokban sem volt nagyméretű: az 1790-es években mindössze 16 ház állt itt 101 lakossal, az 1930-as években pedig 62 fő lakott itt.

Sorsa 1945. március 16-án pecsételődött meg. A front már 1944 végén átszelte Fejér megye vonalát, rengeteg szenvedést okozva a lakosságnak. Az 1. magyar huszárhadosztály maradványai pont a Csákvár és Gánt közötti területre húzódtak az orosz támadások elől, de sokáig nem tudtak ellenállni. A szovjetek hamarosan elfoglalták Székesfehérvárt, és vele együtt az egész megyét.

Ekkortájt 20 család élt Kápolnapusztán, akik ki voltak téve a szovjet katonák fosztogatásainak, zaklatásainak, miközben a külvilágtól három hónapig teljesen el voltak zárva. Ennek tragikus következményei lettek, bár pontosan nehéz kideríteni, mi váltotta ki a későbbi szörnyűségeket. Visszaemlékezők szerint a szovjetek erőszakoskodásai miatt egy falubeli feljelentést tett a csendőrségen, amit aztán a szovjetek kegyetlenül megtoroltak, és a falu szinte teljes férfilakosságát kiirtották. Egy túlélő, Molnár Józsefné szerint két magyar katona civil ruhát öltve kezdte lőni az oroszokat, és a bosszú ennek lett a következménye.

A túlélők Pusztavámra, vagy Gántra költöztek, 4-5 család még ugyan maradt itt, az 50-es években azonban ők is elköltöztek.

Akik a borzalmakat túlélték, már nem kívánkoztak vissza, így a falu feledésbe is merült, egészen 1979-ig. Ekkor a “Másfélmillió Lépés Magyarországon” felvételei során Rockenbauer Pál és csapata interjút készített Kápolnapuszta egyetlen lakójával, Farkas Lászlóval. Három ház volt már csak itt ez idő tájt: az egyik a székesfehérvári pedagógusok kulcsosháza, a másik egy romos épület, a harmadik pedig az egyetlen lakott ház. Farkas László egymaga gazdálkodott, és havonta járt be Gántra vásárolni, illetve elhozni a postáját.

Az interjú után egy évvel azonban Farkas László meghalt, így mára a poros szekérút Gántról csak egy rétre, illetve egy romos házhoz visz. Az egykor gyógyhatásúként emlegetett Vörösmarty-forrásnak már csak a foglalata van meg, vize zavaros. A magyar katonák által egykoron kiépített árokrendszer maradványai még fellelhetők, akárcsak a falu temetője a kivégzettek sírjaival.

Az elhagyott házakat lebontották. Később az elnéptelenedett település egyik házában a Fejér Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala 1958-ban turistaházat rendezett be, a két helyiségében 18 ágy volt.

1980-ig egyedül 1 személy élt Kápolnán, ma már senki sem. Az utolsó megmaradt ház is lassan a földdel válik egyenlővé. Egyedül a temető lakói és a túlélők őrzik a falu borzalmas emlékeit.

Karóczkay Zsófia, Karóczkay Máté és Hajner Gyula
forrás: http://www.mult-kor.hu/

Mondd el a velemenyed! Leave a Reply

*