Régen jártam már a blogon. Időközben napsütéssel, színekkel, virágokkal – és némiképp még bolondos időjárással – megérkezett a Tavasz. Elfoglaltságom miatt sajnos nem volt lehetőségem mostanában a természetben járni, és az évszakváltozás szépségeit megörökíteni. Ez a kis virágocska az egyetlen fotón megőrzött emléke a Természet idei ébredésének.
A kép az alcsútdobozi arborétumban készült március közepén. Kincsővel azért mentünk, hogy megnézzük az arborétum hóvirág szőnyegét. Fotózni szerettem volna, de a kezdeti elszántságomat némiképp csökkentette a látogatók sokasága, valamint nem csekély mértékben az, ahogy a sétáló csoportok körém gyűltek, és érdeklődve nézték, amint hason fekve ügyködöm egy-egy virág előtt. Mint valami érdekes jelenséget úgy vettek körül, s mintha ott sem lennék, úgy vitatták meg az érdekes látványt. Valahol örülök, hogy nem lehet zoo-csemegét kapni az arborétumban. Néhányan biztosan megpróbáltak volna megetetni… Ki mondta, hogy egyszerű a fotós élete?
Kincső is hozta a kis fényképezőjét, és a túra elején még lelkesen fotózott. Aztán fotográfiai érdelődése alábhagyott, s majd a túra végén már a gyaloglást is feladta, s addig küzdött, míg a nyakamba vettem. Próbáltál már egy dugig rakott fotós hátizsákkal a hátadon, állvánnyal a kézben túrázni? Na, sépekld meg ezt még egy 5 éves gyerekkel a nyakadban…
Nem csoda hát, hogy a túra alatt alaposan megéheztünk. Szerencsére a közelben van egy remek étterem, ahol minden apró-cseprő problémánk megoldásra lelt. A szabadtéri asztalnál kellemes napsütésben megpihentünk, s a konyha remek főztjével csillapítottuk farkaséhségünket.
Nagyon kellemes kirándulás volt, a Tavasz eljövetelének igazán szép nyitánya!
Környezetvédelem FELELŐSEN gondolkodók számára
