Szigetközi mozaikok

Smaragdszínű nyugalom
 
Varázslatos helyekre juthat el, aki hajlandó eltévedni, vagy néha a véletlenre bízni magát. Így jutottunk el július elején egy pár ezer kilométerrel arrébb tervezett túra helyett a Szigetközbe. Szerencsénkre! Ez a véletlen, s a kis kiruccanás a világnak ebbe a sajátos hangulatú, békés kis szegletébe ugyanis mindannyiunkban megmozdított valamit.
 
Érdekes kis zugba cseppentünk. Itt mintha kicsit másképp forogna az idő kereke. Lassabban, mint máshol. Beszélgető, mosolygó emberekkel találkoztunk a falvakban, kerékpározó, vagy a vízparton gondtalanul játszó gyerekekkel. Hiányzott innen (pontosabban nagyon is nem hiányzott!) a rohanás, a feszültség, a stressz. Könnyű volt gyorsan feloldódni a hely és a helyiek adta hangulatban…
 
A szigetközi Duna-ágak szépsége elbűvölő! Esti és reggeli arcuk egyaránt varázslatos szépségű. Éppúgy megérte napnyugtáig szúnyogokat etetni …
 
Esti tükör
 
…mint hajnalban korán kelni, és a reggel még kellemes hűvösében a vízparton fotózni. 
 
Hajnali hangulat
 
Az apró részletek is kínálták magukat a réteken. 
 
Reggeli harmat
 
Nem részletezem a festői hangulatot, mert szükségtelen, és mert úgy tűnik, látogatásunk nem egy alkalomra szólt. A víz, a Duna és a természet utáni vonzalom elbűvölt, az itteni különös hangulat pedig magával ragadott bennünket. Azt hiszem, hogy e bejegyzésben felvillantott mozaikok csak ízelítői egy nagyobb, most induló projekt képeinek. Barátaimmal úgy döntöttünk, hogy az elkövetkezendő időszakban egy nagyobb fotográfiai munka keretében feldolgozzuk a Szigetköz ezer csodáját, hogy háborítatlan szépségét és természeti gazdagságát bemutathassuk.
 
Lányom is szereti a Dunát, szívesen jár ide velem. Közös felfedező útjainkon a víztől távolabbi területek felfedezése is kalandnak számít. Az aratás, a búza és a kenyér csodája megillette őt.
 
Aratás
 
De találtunk elhagyatott, valamikor szebb napokat is megélt, ódon parasztházat. Kopott hangulata jó hátteret adott a fotózához.
 
Kincső
 
Emlékképek, hangulatok, pillanatok… Egyelőre csak apró mozaikként fekszenek előttem. Nem állt még össze a nagy kép, de a részleteit már látom. Színes, változatos, önálló képként is létezni tudó darabkák. Már most elbűvöl, hogy milyen lehet ebből összeállítani a “nagy képet”, az Egészet? Erre majd választ ad a Szigetköz projekt. 
 
Nosztalgikus emlék

Mondd el a velemenyed! Leave a Reply

*