Myra püspökének, Miklósnak az emléke milliónyi gyermeket köt össze a világon. Persze a mai kor apróságainak talán már fogalma sincs Szent Miklós legendájáról – az önzetlen és másokon segíteni akaró püspök mára már jóságos, a gyermekeket szerető és megajándékozó Télapóvá alakult. Tulajdonképpen mindegy is, hiszen a lényeg nem változott: örömöt hozott Miklós, örömöt hoz Mikulás is. Gyermekek boldog nevetése csilingel ilyenkor, december 6-án reggel, amikor rábukkannak az előző este oly nagy gonddal és izgalommal kihelyezett csizmácskákba rejtett ajándékokra.
S mi lehet még ennél is nagyobb öröm egy apróság számára? Találkozni a Mikulással!
Kincsőnek ez egy kellemes vonatozás után sikerült, hiszen a Vasúttörténeti Park szervezésében a Télapó Express repítette őt gyermek léte egyik izgalmas utazására: a Télapóhoz! A Mesegárda kedves előadását ezernyi áhítatos gyermekkel együtt nézte és énekelte végig, s a vidám műsort követően maga is találkozott a nagyszakállú Télapóval. Boldogan vette át az ajándékát, s izgatottan csacsogott a Mikulásnak. Nekem is élmény volt a nap, hiszen annyi ragyogó, boldog gyerek szempárt nemigen látni máskor.
Volt más érdekessége is a napnak. Hármasban utaztunk, hiszen János elkísért bennünket: megbeszéltük, hogy eljön fotózni. Meglehetősen hamar egymásra találtak Kincsővel, János gyorsan elbűvölte a lányom, és ez talán vica versa is igaz volt. A kapcsolat azonban akkor mélyült el igazán, amikor reggel a Ferencvárosi Művelődési Központban tartott fotós börzén a lányom megkaparintotta első saját fényképezőgépét. Azt a boldogásot, ami az arácra ült! János azonnal elloholt és keresett az új szerzeménybe egy memóriakártyát, majd nemsokára mindketten ott ültek velem a vonaton – boldogan szorongatva új fényképezőiket. János a régóta kiszemelt és frissen szerzett G12-t, Kincső pedig a saját kis ékszerdobozát dolgoztatta. Fotózták is egymást rendesen…
Kincső bámulatos gyorsasággal érzett rá a fényképezőgép használatára, és nagy örömmel fotózta végig az utat. Első képeiből megmutatok néhányat:
Büszke vagyok rá! Remélem, hogy jó úton indul el, s a fotózás legalább annyi örömet jelent majd számára, mint számomra! Lehet, hogy hamarosan a társszerzőm lesz itt a fenyfarago.hu oldalon?
U.i. (2010. december 22.): Ma megjelent egy kedves bejegyzés erről az útról János barátom honlapján. Olvassátok!