A számadó

A számadó

Halkan jött el, bár az északi szelek általában szeretik a felhajtást. Csend lett, ahogy betoppant, s szétszórta némaságát a tájon. Ősz anyó búcsút intett, s pihenni tért: megvolt a betakarítás, ez már a számadás ideje. A Tél pedig könyörtelen számadó, jeges tollával sorra vesz mindent. Persze nem kegyetlen, csak más. Jeges, északi lehelletére megrázkódik ugyan minden élő, de egyúttal csendet, nyugalmat is hoz. Némasága szétterült hegyeken, mezökön, erdőn – s ez a békés hangulat megnyugtató, pihentető.

A csönd bebújt a fák ágai közé, a bokrok alá. Még a folyton locsogó, csobogó, pletykáló kis patakot is elhallgattatta. A víz alatt jégujjak nyúlnak be a partról, némaságba dermesztve az erdőn átrohanó patakocskát. Ettől mintha lassulna a rohanása, el is halkul, nincs már kinek pletykáljon: mellette csendben alszik az erdő. Így folyik tova: őszből a tavasz felé.

Téli patak

A Természet hamar megbékél az északi számadóval. A városokban persze szidják a Telet. Latyakot hoz, csúszós utakat, késést, stresszt, bosszúságot. A folyton rohanó, bolond Ember nem veszi a fáradságot, hogy kiballagjon az erdőbe, s magába szívja a Tél nyugalmát. Nincs rá ideje talán… vagy már rég elfeledte a régi idők békéjét. Helyette karácsonyi lázban ég, értelmetlen vásárlásra, pazarlásra buzdítja a média-szörny, az üzletek álságos csillogásának, csábításának nem tud ellenállni. A plázák, bevásárlóközpontok tömve vannak rohanó, vásárlási lázban égő emberekkel. Pedig ideje lenne rájönni: a boldogság nem a boltban van! Ki kellene menni egy kicsit a városból, megállni egy pillanatra, megnyugodni, megérezni a Természet nyugalmát, felfedezni az igazi értékeket. Meghallani a Csendet! Ezzel a békével aztán hazamenni, s a média ostoba reklámtömegére rá sem hederítve nekiállni, s saját kezzel elkészíteni egy-egy apró kedvességet a család minden tagjának.

Most van még rá idő… A patak épp most halkult el. Csak most kezdte meg utazását az őszből a tavasz felé…

9 Responses to “A számadó”

  1. János says:

    Fecó, ez nagyon szép lett. Kompban és tónusban is. Azért örülök neki, mert nekem ezt a motívumot nem is sikerült elfogadhatóan megfognom. Kicsit az én sikeremnek is érzem, de a pálma a Tiéd :)

  2. Fényfaragó says:

    Köszönöm János! Igen, a Te sikered, a közös munka gyümölcse! És így nekem is dupla öröm! Örülök, hogy tetszik!

  3. János says:

    Hehe, mikor írtam még csak egy kép volt fent, és csak a harmada szöveg. Nem is értettem, miért lóg a levegőbe az utolsó mondat. Tetszik a szöveg. Ez új, eddig ismeretlen oldalad. A második képen pedig a víz textúrája nagyon finom.

  4. Fényfaragó says:

    Még dolgoztam az oldalon, amikor először olvastad. Örük, hogy tetszik!

  5. HErika says:

    Tetszik, hogy fekvő és álló változatot is készítettél, nagyon szép téli felvételek.
    Az előbb kinéztem az ablakon, óriási pelyhekben hullt a hó, pótolta az elolvadt vasárnapit. Kár, hogy sötét van, és nem igazán lehet gyönyörködni a látványban. Na majd holnap!
    Tegnap fabrikáltam egy madáretetőt, ne ázzon el az eleség, amit kiteszek a cinkéknek. Tegnapelőtt kettőt is láttam a konyhaablak párkányán ugra-bugrálni. Eddig a légkondi kültéri egységére szórtam nekik magokat, mindig el is tűnt az összes, de eddig sosem láttam az “elkövetőket”. Nagyon felvidított a találkozás. Vajon most hol húzzák meg magukat?

  6. Fényfaragó says:

    Szia Erika! Örülök, hogy tetszenek a képek! A madaraid meglesznek, bebújnak ilyenkor a bokrok ágai közé, s ott összebújva melegítik egymást. Az etetőért hálásak lesznek, valószínűleg nagyban hozzájárulsz vele, hogy átvészeljék a telet. Mi is készítünk madáretetőt a lányommal. Nálunk a kertben vannak rigók is, cinkék is, van “éhes csőr” elég.

  7. Lajos says:

    A képek tényleg szépek. (Le is töltöttem rögtön.) A hangulatodat is értem mert Én is voltam városlakó. De nekem leginkább a havastetejű szikla “erődök” tetszenek a rendíthetetlen nyugalmukkal. Hasonlóan nyugodt Karácsonyt kívánok!

  8. Fényfaragó says:

    Szia Lajos,

    Örülök, hogy tetszik! A képeket megkaphatod nagy méretben is. A télben az a szép, hogy “átrajzolja” a természetet, így mindenki megtalálja a neki leginkább tetsző tájat – s közben ugyanazt a nyugalmat leli meg, mint mások másutt.

  9. HErika says:

    Friss hó – és máris
    oly sűrű, hogy terhétől
    megbókol a lomb.

    (Macuo Basó
    SZÁZHETVEN HAIKU
    Fodor Ákos fordításában)

Mondd el a velemenyed! Leave a Reply

*