Tavaszi napnyugta hangulat
Jól esett ma a tatai Derítő tónál egy kis tavaszi napnyugta hangulatot látni, átélni. A tél szürkesége után jó volt már fényeket és színeket látni.
Tavaszidő
A tavasz első jelei a tatai Derítő tónál:
Lencse nélkül: Velencei-tó
A Velenei-tó sem kerülhette el a lyukkamerás látogatást. A Szúnyog szigeten tettünk egy rövid kirándulást, Pákozd mellett. A dobozban színes film volt – már szerettem volna kipróbálni a színes filmes fotózást is a lyukkamerával. Monokróm film csak ezt követően került bele, de ekkor – idő hiányában – már csak csak két kép elkészítésére nyílt lehetőség.
Fényhullámok
“neked üzen – neked üzen majd a mindenség, tiéd lesz az egész világ, a föld kerekség, álmok hívnak, rózsák nyílnak, csobban a fény, halkan ringat” (Részlet Csabai Andrea verséből)
Lencse nélkül: Tata
A vizek városaként aposztrofált Tata rengeteg fotótémát kínál. A papírdobozzal is ellágotatok ide néha. Víz mellett nőttem fel, szeretem, igénylem a vízpartot. Igaz, a Dunához húz a szívem, de jól esik egy-egy tó, vagy patak “társasága” is.
A Dunánál
Annak ellenére, hogy a Duna partján nőttem fel, sajnos az utóbbi időben kevés lehetőségem nyílt eljutni a folyóhoz. Pedig jól esik néha elzarándokolni a partjaihoz, s csendesen hallgatni megnyugtató csobbanását, vagy meglesni, ahogy a fellegek megmártóznak vizében.
Az elemek ereje
Az időjárás változó, néha meglepően szélsőséges és erőteljes megnyílvánulásai markáns hangsúllyal tudják megmutatni a Természet, az elemek erejét. Ha nem bújunk el előle, akkor lenyűgöző, ritkán látott arcait láthatjuk meg akár a jól ismert tájaknak is.
A patak zokogása
Zokog a patak. A máskor mindig vidáman rohanó, boldogan fecsegő kis patak szomorúan dől a medrét szegélyező szikláknak, és a fényesre kopott kavicsokra hullajtja könnyeit. Megszeppenve hallgat a part. Némán hallgatja a víz szívtépő keserűségét. Körül az erdő bánatosan nézi ahogy az örökmozgó, mindig megújuló vándor végül megtörve erejét veszti.
Tengerparti hangulatok
Az a jó a fotózásban, hogy olyan helyekre is betéved az ember, ahová egyébként – valószínűleg – nemigen jutna el. Nem azért, mert nem volna rá lehetősége, hanem mert a bóklászó fotós sokszor kószál el a megszokott utakról. Így bukkantam tegnap én is egy megkapó, hangulatos helyre. Tulajdonképpen egy témát üldöztem, kerestem: környezetvédelem tárgyú fotóimhoz igyekeztem anyagot […]
Sugovica impressziók
Hosszú idő után pár napja Baján jártam újra. Rég voltam itt, ami baj, hiszen itt születtem, s életem nagyobb részét itt töltöttem, ebben a kedves, meditárrán hangulatú városban. Most is csak pár órám volt; röpke családlátogatásra elegendő csupán. Bár vártam a családdal való találozást, már útközben elővett, s eluralkodott rajtam a gondolat, hogy le kell […]
Ritmusok
Mesterem, barátom, Vajda János blogbejegyzése révén bukkantam egy fotóblogger játékra, amelyet Mácsai Ferenc hirdetett. Jelentkeztem magam is, és ezzel a képpel szeretnék a játékban részt venni:
