Tavaszidő
A tavasz első jelei a tatai Derítő tónál:
Időváltozás
Ott suhog felettük kérlelhetetlen, fásult egykedvűséggel, aki átlép mindenen, akit át nem lép senki, akit sem elhagyni, sem megelőzni nem lehet, aki nem kérdez, de nem is válaszol, nem nevet, de nem is sír, aki nem született, de nem is hal meg, aki végtelen és örök, s ez az úr: az Idő. (Fekete István)
A Tél lehellete
Ma először éreztette fagyos lehelletét a Tél. Előre jelezte jöttét, s hogy nemsokára itt az ő ideje. Vajon fehér leplet hoz az idén, vagy szakadt, mocskos ruhában érkezik?
Elfeledett hősök emléke
Aki a mai Kápolnapuszta felé kirándul, az erdőben egy kis temetőre bukkan, a kivégzettek sírjaival. Az elcserjésedett területen a mohlepte sírok feliratai között a halálozás dátuma sok esetben egy napra esik. Ennek okára az egykori kis településen lezajlott szörnyű eseményre emlékezve kaphatunk választ. 1944 őszén a németek által Csákvár határában felépített katonai repülőtérnek a csaták […]
Őszi ének
A fürge esők elmosták már a nyár fullasztó, forró porát, éjjelente köddel takarózik az erdő, s a változás zenéje halkan ott muzsikál a lombok közt. Nappal még meleg fénnyel von be mindent a Természet, mintegy búcsút intve a Nyárnak. Szeptember meghozta a színeket, s a fák útjára is engedtek egy-egy színpompás levelet. Színek… Hogy tobzódik […]
Elzárt idő
Tegnap a pesti utcákat róva ódon kirakatokban, elhagyott hátsó udvarokban a múlt néhány ottfeledett darabkájára bukkantam. Néztem, ahogy meglapulnak kopott kirakatok mögött elzárva, magukra maradottan várakoznak valamire az ódon hangulatú, valamikor szebb napokat élt udvarok hátsó traktusaiban.
Évbúcsúztató
Mint a kis patak az erdőben, oly gyors lábon rohan az Idő. Maga mögött felejti az elmúlt esztendőt annak minden gondjával, bajával, örömével, küzdelmével.
