Szép májusi szombat délután, vizsga után jártam egyet a rakparton Zolival. Jobbára a Parlamenttel szembeni szakaszon időztünk. Jól esett kimozdulni az egész heti, ablaktalan irodában eltöltött idő után.
Ha már úgy alakult, magamhoz vettem a papírdobozt, és el is lőttem egy tekercs filmet a parton. A kellemes délutáni időjárás által kicsalogatott napfürdőző közönség egy-egy tagja élénk érdelődéssel bámult bennünket, amint elmélyülten ügyködünk egy karton dobozzal a parton.
Nem zavartattuk magunkat, pont jól esett egy kicsit kikapcsolni az egész heti hajtás után. Erre a lyukkamera épp megfelelő társ. Nincs kapkodás, nincs rohanás. Most valahogy Zoli barátom is csendesebbnek tűnt. Csak személte, ahogy a dobozkával ügyködöm. Talán némi hitetlenség is kiülni látszott az arcára, de azért baráti megértéssel asszisztált az elfoglaltságomhoz. Sőt, egy-egy portré erejéig néhány képhez is.
Ahogy csendesedett a part (és fogyott a film…), mi is hazafelé indultunk. Még útba ejtettük a villamos megállót a Batthány téren, és ki is ürült tár a kamerában.