Archive for February, 2014

Montázs – Sorfal

Montázs - Sorfal

Akármilyen fasor csúcslik, dől az égre.Láthatatlan madarak vízcseppek szárnyán.Mind színtelen, szemünk bontja zöldre, kékre,S mindben fényre, törésre vár egy szivárvány.   A fák mögül megszöktek őzek, szarvasok, De léptük ott maradt, hol csapás és nyom van.Ez a kép már nincs is! – Panta rhei. – Fasor … Ezt álmodhatta Paál László Barbizonban.   (B. Horváth […]


Montázs – Télvárók

Montázs - Télvárók

Földnyelven kéttörzsű időtlen fűzfa áll.Üres csónakok láncra kötött magánya.Zavaros emlék ül bennük, várakozás:Az elnyílt év, és reménybarkák halála.   Valami nagy bánat: túlélni a telet. Megteljen újra, mi üres. A perc tolat.Mindez észlelet, és az egészből szelet. A túlpart csenddé szűri a fals hangokat.   (B. Horváth István: Télvárók)  


Gomba első napjai

Gomba első napjai

Az úgy esett, hogy az a kislány pár héttel ezelőtt kitartott abbéli elképzelése mellett, hogy ellátogat a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány menhelyére. Ott ismerkedtünk meg. Talán emlékeztek még a történetre. Misi bá’ ártatlan arccal – de nem kis ravaszsággal! – melléjük adott egy sétára. Gondoltam, itt a vissza nem térő alkalom, és mindent bevetettem, hogy belopjam […]


Montázs – Ölelő tükör

Montázs - Ölelő tükör

Fésült felhők. Sugarakra bomlik a fény.A tó ölelésében nád, fa és bokor.Árnyak árnyéka. Önmagán sétál a stég.Mintha behorpadna a víztükör. Komor   A felszín. Bőre alá hasít, ahogy fúj, S öreggé ráncolja, vénné sebzi fel szél.Összetörik a tükör, a táj befordul. Az elárult, feldúlt ősz magában beszél.   (B. Horváth István: Ölelő tükör)  


Montázs – Parti fák

Montázs - Parti fák

Tapintó pillantásom bolyong ártéren.Arcomig ér a látvány, fák kérge dörzsöl.Szemembe vernek ágai, ahogy nézem,S lecsorog tekintetem sok nyúlánk törzsről.   Ladikba ül, eloldja hűségem láncát. A beálló víz folyékony hullámlemez.Álmom egy másik képre, vidékre száll át. A képzet marad – a képzelet elevez.   (B. Horváth István: Parti fák)  


Négyen lettünk!

Négyen lettünk!

Kibővült ma a család…  Kincső kitartott az elhatározása mellett, hogy Panninak – a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány által megmentett – “süldő” németjuhásznak nálunk a helye.


Montázs – Visegrádi látomás

Montázs - Visegrádi látomás

Fekete-erdői forrás, olvadt volt-hó.Tengerbe úszó látomás, vízen lábnyom.Meder: élő bölcső, de nyitott koporsó.A fák felett hegyről múltra omló várrom.   “A Duna anyanyelve a német.”- mondtaEsterházy. “De hozzánk magyarul beszél.” –Gondolom én. Szemem ráevez a pontra, Hol egyszinten áll víz és mosott partszegély.   (B. Horváth István: Visegrádi látomás)  


Montázs – Esti rezdülések

Montázs - Esti rezdülések

Ledobta horgonyát az ősz. Csobban a csend.A tér öbleiben kiköt a fád idő.Csónakban evező alak árnyéka teng,És az orrban karók csigaszarva kinő.   Se part, se lomb, se ég. Csak a nagy víz.A hullámok borzongó, rezgő pikkelyek.Egyetlen evező húzása fáj, hasít. S hűvös magányát teríti éj, végtelen.   (B. Horváth István: Esti rezdülések)  


Montázs – Kapaszkodók

Montázs - Kapaszkodók

Gyökérkopoltyúval lélegzik a vízpart.Átszűri szilványán a feloldott tájat.Vízmosta föveny, láncon ladikot kitart,S őrzi, bár elfelejti, amit a nyár ad.   Reményt ad, kapaszkodót. A folyó folyhat.– Nem mindent érzékelünk, ami van, látszik,De ráálmodhatjuk, ami nincs, vagy toldat. Így egész, teljes a kép.- Hallgass Vivaldit!   (B. Horváth István: Kapaszkodók)  


Családtagtaláló

Családtagtaláló

Jó kis nap volt a mai. Az egész heti húzós munka után kimozdulni vágytunk. Az idő nem sok jót ígért, így vérmes reményeket nem fűztünk a kiránduláshoz. Viszont régóta terveztünk már egy kiruccanást Gombára, a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítványhoz. 


Montázs – Az elárvult malom

Montázs - Az elárvult malom

Szalay ecsetjei: füvek, fák, bokrok.Élt formáit átfesti okkult nyugalom.Tulajdon téglák fogságában őrzi mostMagát a vitorláit vesztett szélmalom.   A csend fedésében mered önmagára.Himlőhelyes az ég: folt, ragya és rücsök.Énekét visszanyeli éhes madárka,És malomkő alá szorul búzaszem, tücsök…   (B. Horváth István: Az elárvult malom)  


Montázs – Nyárbúcsúztató vízpart

Montázs - Nyárbúcsúztató vízpart

Mintegy vízbe merített Vasarely-kép. (Víztükör: – natura naturans – új op-art.) Ráejti egzaltált felhői árnyát ég, S a fával, faházzal telített túlsó part. Valami elmúlt, ami nincs, csak rámondjuk: Nyár!  Rögzített emlékét megszüli fájva. Álom és emlék színtelenek. Vakfolt, lyuk, S elárasztja a múlás paranoiája. (B. Horváth István: Nyárbúcsúztató vízpart (Őszeleji hangulat a tóparton.))


Montázs – Válaszút

Montázs - Válaszút

Gomoly, fekete-fehér fortyogó lávaAz ég: Isten lelkifurdalása. Felhők.Teret széltében  elválasztó, hosszábaIdegen út. Kátyúi fordított ernyők.  Szalmabálába göngyölve a nyár. AcélTarló. Árnyékát keresi magános fa.Az út elágazik, és véget ér a kép, De választ a képzelet, s tovább álmodja. (B. Horváth István: Válaszút)


Montázs – Magányos part

Montázs - Magányos part

  Térbe zárt idő. A kép nyitja ki.Homok. Dőlt uszály: jövőbeni lelet.Csend- és széltánc: megmeredt szirtaki.Phaiák varázs’ hajói a hegyek.   Égre emeli fényét, elejtiNap. Felhők: vasra olvadt króm meg cink, ón.A part magányát nem érti senki,Csak a tenger, és ura Poszeidón. (B. Horváth István: Magányos part)