Egy időben nagyanyám – takarékos lélek – az év során összegyűlt maradék fonalakból mindenféle színű, vastag zoknikat kötött, és ezt ajándékozta karácsonyra az unokáknak. Először mindannyian megütközve szemléltük ezeket a “zokni-szörnyeket”, magunkban talán jót mosolyogtunk a nagyi takarékos üzemmódján, de illő udvariassággal megköszöntük, és eltettük a sokszínű kötött rémeket.
Aztán valahogy mindenki rájött ezeknek a vastag lábbeliknek az előnyére. Télen, a hideg lakásban micsoda ajándék egy vastag, kötött zokni! S karácsony közeledtével megindult az üzengetés: Nekem zoknit köss Nagyi! Karácsonykor pedig – amikor összejön a család a Nagyinál – rendszeres a “zokni csata”, vagyis a (baráti) harc a különböző színű kötött szörnyekért. Kinek, melyik szín tetszik…
Az idén ma jött el a napja, hogy a kötött szörny előbújjon a szekrényből. Helló Tél! Köszi Nagyi!
Nagyon tetszik a sztori!:)
:) Örülök!
[…] vagy karácsonyi mézeskalács, a feleségem “gyártotta” apróságok, nagyanyám zokni-szörnyei, a Mestertől kapott […]