A nagylátószögű objektív sokáig nem tartozott a kedvenceim közé. Valószínűleg a nem volt meg hozzá a “látásom”. Belejátszott az is, hogy a 16-35-ösömmel már az elejétől nagyon nem voltam kibékülve. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a képeken mindig megjelent valami nem várt fényszennyezés, egy elkenődő nagy folt. A kedvem elment tőle. Esküvőkön használtam, beltéri fotók elkészítésénél, de másutt már nem szívesen vettem elő.
Aztán felmerült bennem, hogy esetleg a polárszűrő okozhatja a bajt. Nem túl lelkesen, de nekiálltam tesztelni az objektívet. Polárral, polár nélkül. Megnyugtató, hogy a polár nélküli képekkel semmi gond. A próbák közben viszont szó szerint kitágult a világ. Átvitt értelemben tágabbra nyílt a szem, hiszen olyan dolgok is a képre kerültek, amelyek korábban mindig lemaradtak.
Kitágult a tér, és egyúttal egyfajta új kompozíciós feladat is előállt. Olyan dolgokat a képre tervezni, amelyeket – a szűkebb látószögnél fogva- nem lát egyszerre a szem. Érdekes feladat, az agyat át kell állítani a megszokottól eltérő látványra.
A képek sava-borsát pedig épp ez adja: a szokásostól eltérő látvány. Az objektív próba pedig észrevétlenül átcsapott egyfajta játékba, felfedezésbe. Érdekes játék felfedezni a körül lévő világot más szögből, szélesebb, nagyobb látószöggel szemlélni azt. Ez azt hiszem nem csak a képek tekintetében férne ránk… de ez egy másik kérdés.
Elkezdtem gyűjteni a nagylátószögű képeket. Úgy tervezem, ezentúl lesznek nagylátós gyűjtemények. Most először a városról Ez egyelőre a felfedezés időszaka. A legjobb rész :)
A Nagylátószög – Tatbánya galéria (Kattints!):
Ezek a ff képek nagyon tetszenek!
A régi kórház már régóta izgatja a fantáziámat! Oda olyan jó lenne bemenni…, de nyilván nem lehet. 11 évesen műtöttek ott.:)
Köszönöm! Örülök, ha tetszenek.
A kórház tényleg megérne egy sétát. Nem tudom, hogy lehetséges-e bejutni… Le van zárva, de nem őrzik. Kiderítem, ki adhat engedélyt a bejutáshoz és megírom.