Tiduka

A családi portrék eddig valahogy kimaradtak az életemből. Érdekes, mennyire nehéz a portrézás, ha nem egy beállított képet szeretnél, hanem valami olyasmit, ami a maga valójában mutatja meg az embert. Különösen igaz ez a család, vagy a közeli rokonság esetében, ahol nagyon nehéz olyan pillanatot ellesni, amikor észrevétlenül, a maga nyugalmában, zavartalan pillanatban lehet a portrét elkészíteni.

Egyébként sem könnyű műfaj a portré fotózás. Ha pedig a mesterkélt, beállított fotó helyett a belsőt is feltáró, vagy az emberre jellemző képet szeretnénk, nagyon sok türelmet igényel. Én a családi portré sorozatot egy számomra igen kedves hölggyel kezdem, akinek sok mindent köszönhetek. A kép nyilván nem hibátlan, de annyira jellemző Matildra, hogy megőriztem.

This entry was posted on Friday, August 2nd, 2013 at 11:11. It is filed under B&W, Mesélő képek|Telling pictures and tagged with Család, portré. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed.

A bejegyzés készítésének dátuma: Friday, August 2nd, 2013 at 11:11. Kategóriái: B&W, Mesélő képek|Telling pictures Címkéi: Család, portré. E bejegyzéshez fűzött hozzászolásokat követheted: RSS 2.0 -n keresztül.