A Dunánál

Annak ellenére, hogy a Duna partján nőttem fel, sajnos az utóbbi időben kevés lehetőségem nyílt eljutni a folyóhoz. Pedig jól esik néha elzarándokolni a partjaihoz, s csendesen hallgatni megnyugtató csobbanását, vagy meglesni, ahogy a fellegek megmártóznak vizében.

Annyi mozgalmasság, mégis olyan nyugalom van a Dunán, bárhol is közelítesz felé. S még e sugárzó nyugalma mellett is folyamatosan változik. Pszt! Maradj! Elmozdulnod sem szükséges a partról ahhoz, hogy ezt a változást átéld. Csak le kell ülni, kicsit feloldódni a csobogásban, s nyitni. Lélekkel is. 

Látod? A nyugalomba megannyi apró rezdülés, mozgás, hang, és változás vegyül! Mert a Duna önálló életet él. Millió köbméternyi mozgásával nyüzsög, frissít, éltet, nyugalmat és védelmet ad. Maga az Élet. Ezért jó visszavágyni hozzá. Leülni, beleoldódni, hagyni, hogy kiszakítson a hétköznapok forgatagából…

Mindegy, hogy a Szigetközben, a fővárosban, vagy Baján… én otthon vagyok a Duna partján.

This entry was posted on Tuesday, July 23rd, 2013 at 09:20. It is filed under B&W, Hazai tájakon|Homelands, Mesélő képek|Telling pictures and tagged with Duna, Fotó, fotográfia, fotózás, természet, víz. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed.

A bejegyzés készítésének dátuma: Tuesday, July 23rd, 2013 at 09:20. Kategóriái: B&W, Hazai tájakon|Homelands, Mesélő képek|Telling pictures Címkéi: Duna, Fotó, fotográfia, fotózás, természet, víz. E bejegyzéshez fűzött hozzászolásokat követheted: RSS 2.0 -n keresztül.