Dacos Tél

Az öreg Tél nagyon megmakacsolta magát az idén: nem enged Tavasz kisasszony unszolásának. Mit gondol, talán örökre ráerőlteti magát a színekre, illatokra, enyhülésre vágyó, de még mindig fagyos ölelsében vacogó világra? Viaskodik azért a Tavasz, kérné jogos jussát. Már-már úgy tűnik, győz, ahogy évszázadokon át mindig, de aztán ismét erőre kap az északi úr. Dühödten fújtat, törve-zúzva végigsöpör mindenen, s fagyos leplet borít a tájra. Kidühöngi magát, s dacos elégtétellel hallgat.

Csöndbes várakozás ül a természeten. Némán várja a Tavasz győzelmét. De az öreg fagyos könyörtelenséggel int rendre: nincs még itt a Te időd szeleburdi fruska! Még van erőm, látod? – rázza a fák ágait. Haragja elültével csend telepszik újra a tájra. A várakozás a csendje.  

This entry was posted on Monday, March 25th, 2013 at 20:37. It is filed under B&W, Hazai tájakon|Homelands, Mesélő képek|Telling pictures and tagged with analóg, Fotó, Tavasz, Tél, természet. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed.

A bejegyzés készítésének dátuma: Monday, March 25th, 2013 at 20:37. Kategóriái: B&W, Hazai tájakon|Homelands, Mesélő képek|Telling pictures Címkéi: analóg, Fotó, Tavasz, Tél, természet. E bejegyzéshez fűzött hozzászolásokat követheted: RSS 2.0 -n keresztül.