Analógia – Ljubitel 166B

Téli csendélet (Ljubitel 166, Kodak Tri-X fekete-fehér film)

Nemrégiben párezer Forintért szert tettem egy Ljubitel 166B-re. A veterán masinát igazán szép állapotban hozta a megbeszélt helyszínre a kolléga, ezért szó nélkül kifizettem érte az alig tízezer forintos vételárat. A gép egyszerű: mindenféle felesleges sallangtól mentes. Így nincs fénymérője sem, a keresője meg.. hát, inkább csak találomra komponálást és élesség állítást enged.

Túlzottan sok reményt nem fűztem hát hozzá, de az első filmet – Kodak TRI-X fekete-fehér tekercset – kísérletképpen ellőttem. A kidolgozott filmeket nemrég vettem át, és legnagyobb meglepetésemre a vártnál sokkal jobb eredményt tarthattam a kezemben. Tág rekesznél a kép szélei felé elkenődik a kép, ami nem feltétlenül zavaró, szűk rekeszt használva viszont szép, éles képeket rajzol a Lomo gyár egykori remeke.

Derítő-tó (Ljubitel 166B, Kodak TRI-X ff film)

A kioldó gomb meglehetősen kicsi, így – különösen szűk rekesz, hosszabb záridő használata esetén – célszerű önkioldó zsinórt használni. Nekem volt egy “raktáron”, amit még talán kemény 300 Ft-os áron vettem az ecserin, így most használatba is vettem. Jól kivehető a különbség a kézből készült és az állványról, önkioldóval készített felvételek között. Míg előbbieknél előfordul életlen kép, utóbbiaknál nincs hiba az élességgel.

Kincső (Ljubitel 166B, Kodak TRI-X ff film)

Mint említettem, a kereső használata nagyon nehéz, ki kell még tapasztalni. Élességet egy kis kihajtható nagyító segítségével állíthatunk, de tapasztalatom szerint nyugodtan rá lehet bízni magunkat a gép skálájára, elég pontosnak tűnik. Annyi biztos, hogy megéri a kép elkészítése előtt vesződni a géppel, mert a jól komponált, és exponált felvétel minősége kárpótol a nehézségekért. 

A Ljubitel 166B könnyű, kis helyet foglal, így mindig jó útitárs lehet. Nekem nagyon tetszik a filmes világ hangulata, s úgy érzem, a Ljubitel jó társ lesz majd az analóg világban való kalandozásokhoz. Tervezem egy analóg portré-sorozat elkészítését is, de ahhoz előbb ki kell tapasztalni az öreg masinát és a különböző nyersanyagokat. 

Az első kockákon visszaüt a nem túl erős hittel való próbálkozás, s ebből fakadóan az alaposság hiánya. Hibáztam, nem ez az első alkalom, de tanultam belőle, legközelebb több tisztelettel állok a Ljubitelhez (is). A képeken sajnos látszik a szkennelés néhány hibája is, de ezen most lépjünk túl.

Magányos fa (Ljubitel 166B, Kodak TRI-X ff film)

Tatabánya (Ljubitel 166B, Kodak TRI-X ff film)
A következő tekercs film már a gépben van. Alig várom, hogy újra használatba vegyem a Ljubitelt – ezúttal nagyobb figyelemmel és gondossággal eljárva a felvételek készítése során.

 

Mondd el a velemenyed! Leave a Reply

*