Az idei esztendőben szinte átmenet nélkül érkezett az Ősz. Elbúcsúztatta a habokban és gyermekkacajban fürdő pajkos, mindig jókedvű leányt, majd átvette a munkát. Mert, hát valótlanság lenne azt állítani, hogy csak az Ősz dolgozik, hogy a Nyár nemtörődöm, s csak a játék, meg a vidámság érdekli. Hiszen melegével felnevelte a kalászt, édes ízzel töltötte meg a gyümölcsöket, s jól tartotta az erdők-mezők lakóit. Sokkal illendőbb hát, ha azt mondjuk, az Ősz átvette a feladatokat.
Nem vesztegette idejét könnyed játszadozásra. Érkeztével elcsendesedett a zsivaj, elnéptelenedtek a partok, megszűnt a felhőtlen nyüzsgés. A gyerekek még friss emlékekkel, de már komoly arccal ültek le a kopott padokba. A nyár elmúltával megváltoztak az erdő lakói is: érezték, vége a könnyed életnek, itt az ideje megkomolyodni, készülni kell a télre. Hiszen nemsokára itt van Észak fagyos ura, s aki nem készül… De korai még ezzel gondolnunk!
Lám, készül az ember is, újra megindult a munka a földeken. A betakarítás időszaka ez, a Nyár által beérlelt termés begyűjtése, a felkészülés ideje… Felkészülés a télre, de felkészülés a tavaszra is, hisz az aratással koránt sincs vége még a munkának, a földet gondosan elő kell készíteni a vetés számára!
A gondos Ősz szokásához híven a jó időt megtartotta még egy ideig, hisz kellemesebb így a szüret, jobb a kellemes melegben mulatni még egyet a betakarítást megünnepelendő. Mintha bálba készülnének, színes ruhába bújnak ilyentájt a fák is. Pompás színkavalkáddal köszöntik az érlelő Őszt. S a kedves anyóka lágy, meleg fuvallatokkal simítja végig a lombokat: Gyönyörűek vagytok kedveseim!
Végigjárja gazdaságát. Elidőz a réteken, meghallgatja, mit susog a nád a vizeken, s miről mesél az öreg, bölcs erdő.
Később az idő lassan hűlni kezd, s lágy ködtakaróba vonja a reggeleket. Micsoda színpompás hajnalok ezek! Napközben még elég meleget ad, s a hegyoldalon szinte vörösbe robban, felizzik a cserszömörce.
Az ünnep utolsó pillanatai ezek, hiszen lassan küszöbön már Észak fagyos ura. A fák levetkezik hát, s a földre szórják ünnepi gúnyájukat, vastag, szürke bundát ölt a róka, rövidülnek a napok. Elcsendesedik a világ. Mind gyakrabban vonja ködbe a tájat az Ősz, s szomorúan szemerkélő esővel öntözi a földeket. Egyedül dolgozik ilyenkor már, elnéptelenedik a vidék.
Szótlan várakozás üli meg a tájat… Néma, mozdulatlan várakozás. Míg meg nem rezgeti a reggelt a Tél első lehellete…
A teljes Ősz – 2011. galéria ide kattintva megtekinthető.
Foto-Graf Stúdió Környezetvédelem FELELŐSEN gondolkodók számára
