Az időjárás változó, néha meglepően szélsőséges és erőteljes megnyílvánulásai markáns hangsúllyal tudják megmutatni a Természet, az elemek erejét. Ha nem bújunk el előle, akkor lenyűgöző, ritkán látott arcait láthatjuk meg akár a jól ismert tájaknak is.
A Vértesbe indultam egy rövid délutáni, kora esti fotózásra. E fenti napsütötte facsoport volt az első kép, amit készítettem, s mintha gonosz tréfát akarna űzni velem a Természet, a következő percben már üvöltött körülöttem a szél, és a fejemet verta a mindenhonnan záporozó jég.
Magával ragadott a hirtelen jött időjárás-változás intenzitása, a szél és a víz közös tombolása ott a hegyekben. Hálát adtam a szigetelt gépvázért és objektívért, összehúztam a nyakam és fotóztam. Rövid ideig tartott az egész, talán 10-15 percig. El sem mozdultam, az itt látható képek mind egy helyütt állva készültek. A gomolygó kékségből pillanatok alatt leszakadó, záporozó, kopogó jég lett, amely végül lecsendesülve összefüggő esőfügönnybe vonta a hegyet.
Bőrig áztam, de rájöttem, hogy korántsem gonosz tréfa volt ez a Természettől, sokkal inkább ajándék. Megmutatta egy másik, nem kevésbé izgalmas arcát, s káprázatos sokszínűségét.