Az öreg Számadó nem nézte jó szemmel, hogy a vidám Tavasz mosolygós kislány módjára már napok óta járja hidegűző táncát. Meglehet, a mord öregember azt képzelte, tán gúnyt űz belőle ez a neveletlen fruska? Megrázta hát köpenyét, és hóval fedte be a március első napján már zöldellő vetéseket, az enyhébb időre, napsütésre vágyakozó erdőket.
Tavasz kedvesen mosolygott a házsártos öregúr próbálkozásán, s mert tiszteli a nála idősebbet: főt hajtva vissza is húzodott, teret engedve a gyengülő Tél utolsó próbálkozásának. De a bájos leány hírnökei hamar kidugták fejüket az erdők alját befedő hó alól, s közvetítik Tavasz üzenetét: Nemsokára kedveseim… Nemsokára!
A Tavasz hírnöke (Vérteskozma, 2011. március)
Törékeny pillanat (Vérteskozma, 2011. március)
S a Természet – szerencsére – érti az üzenetet. Békés türelemmel tűri még az erejét vesztett Tél erőfitogtatását, de már a vidám szellők rezdülését hallgatja, s Tavasz simogatásra reagálva ébred csendes bóbiskolásából. A vetés nyújtogatja gyökereit a fagytól engedő rögök közé, az erdő fái újra pumpálják már az éltető energiát gyökereiktől az ágak vége felé, magukban hordozva ezernyi, apró zöld levél ígéretét. A madarak éjjel még fázósan bújnak egymáshoz, de nappal már a Tavaszt köszöntő fellépésükre gyakorolnak, s az erdő népe reménnyel telve várja az ínséges időszak leköszöntével bekövetkező megújulás kezdetét.
Környezetvédelem FELELŐSEN gondolkodók számára
