A szombati nap időjárása derékba törte a Szársomlyóra tervezett utazást. Egész éjjel esett, reggel pedig meglehetősen hideg szél rázta a fákat, így aztán félretettük a magyar kikerics fotózása köré szőtt terveinket. Helyette “kikötöttünk” a Velencei-tónál.
Ahogy a nap egyre magasabbra kapaszkodott a horizonton, az időjárás is szép lassan megenyhült. Kellemes idő kerekedett, csak az enyhe, szinte tavaszias szél sodorta egész nap az éjszakáról itt maradt hideget. Valahogy az az érzésem támadt, hogy a két évszak – a még jogát vitató Tél, s a korábban érkező Tavasz – viaskodik egymással. Nem tudtam eldönteni, hogy melyiknek drukkoljak… Vágyom már a kellemes melegre, a lágy, illatos tavaszi levegőre, a finom szellőkre, de ugyanakkor tudom, hogy a február bizony még a Tél ideje.
Hagytuk hát küzdeni az évszakokat. Könnyedén tettük, hisz biztosan tudtuk: nemsokára úgyis győz a Tavasz… Mintha a Természet is igazolni akarná egyszerű bölcsességünket, délidőre már csak egy-két pamacs lebegett az égbolton, kora délutánra pedig elpárolgott az utolsó felhőcske is az égről…
Mire délután Gántra értünk, már csak a hullámzó táj emlékeztetett a szélre, ami “lefújta” az aznapra tervezett fotózást, de adott helyette valami mást. Talán többet, ki tudja? A Tavasz ígéretét mindenképp!
Szép visszapergetése a napnak… Az első kép megérné a horizont kiegyengetést. A Hullámzó táj meg kifejezetten megfogott. (Na ugye!!! :D)
Köszönöm! Az első képet majd megdolgozom, bár nem látom ferdének, de megnézzük majd. Örülök, hogy tetszik a Hullámzó táj!
[…] környéken viszonylag sűrűn járok, készült is már korábban anyagom itt. Például a Tavaszi szél című bejegyzés képei is itt készültek. Mellettük jópár fotó még feldolgozásra vár. […]