Február első hétvégéjén megmutatta magát a Tavasz. Könnyedén, mosolygón áttáncolt az erdőkön – dallal örültek jöttének a madarak, átszaladt a réteken – léptei nyomán kizöldellt a vetés a hó alól, elsuhant a folyó felett – a víz lágyan, békésen hullámzott léptei nyomán.
A Duna aznap lassítani látszott sietségén, s ellocsogta a Télről jeges panaszait. Fagyos véleményét nem rejtette véka alá, de végül felengedett, s a Tavasz kedves érintésétől megszelidült hullámai lágyabb ritmusban cirógatták partjait.
Mi hír fent a hegyekben? – érdeklődött. Megkezdődött már az olvadás? De a Tavasz csak mosolygott, s tovalibbent.
Nem maradhat, nem jött még el az ő ideje… De tudja jól: jót tett ez a néhány nap. Jólesőn simogató fényt, oldottabb hangulatot hozott az elmúlt hónapok hideg szürkesége után. A napsütés, a kellemes meleg, a lágy szellők friss illata, a Duna halkan csobogó hullámai mind az sejtetik: nem tart már sokáig a Tél!
Szép nap volt, tartalmas. Szép a középső kép, meg az alsó is, de az álló a szívem csücske, a kicsike miatt :)
Az biztos, hogy szép és tartalmas nap volt! Egy-két bejegyzésre való anyagot sikerült behozni. Gondolom, a felső és alsó képet akartad említeni, és a középsőt kedvencként. Nekem is az a befutó, bár a felső képet is kedvelem – nagy méretben szépen mutat.