A minap egy kis cukrászdába keveredtem. Lányomnak ígért tortát igyekeztem beszerezni egyik szokásos rohanós-utazós hétvégém során. A kívűlről jelentéktelen, alig észrevehető cukrászat küszöbén átlépve mintha más időbe érkeztem volna…
A fal mellett barátságos, régi székek álltak barnára pácolt antik asztalok mellett. Az asztalkák látszólag rendeztetlenül, mégis meghittséget sugárzón helyezkedtek el az apró helyiségben. Körbenéztem, míg a pulthoz sétáltam: az ablakmélyedésekben csupa régiség, egy másik kor melékei. Petróleum lámpa, faszenes vasaló, fonott kaspó szépen zöldellő növénnyel, üvegek, régi képek mindenütt. Észrevétlenül elkopott aznapi rohanásom lendülete. A helyiségbe csempészett múlt egy nyugodtabb, megfontoltabb kor hangulatát idézte és valahogy átragadt rám is.
Kedvem támadt leülni, megpihenni kicsit. Egy kávé mellett elmerengtem a velem szemközti ablakon. Régi, üres borosüveg állt öreg fotográfiák mellett. Ki lehet vajon a két fitalaember a képen? Könnyedén a szökökútra ülve, virágcsokorral, öltönyben, tavaszi rózsával a gomblyukban vajon kire várnak? Menyasszonyra? Csak nem egy valamikori házasságkötés boldog emlékét osztotta meg velem a két fiatal – akaratlanul?
Fiatal? Az unokáik talán… Vajon együtt lehet még a képen megismert férj-jelölt a feleségével? Biztosan. Az ő idejükben nem volt még divat a válás. Nem kapkodva élték az életüket, nem gyötörte szét kapcsolatukat a mindennapi stressz. Talán még ma is ugyanúgy örülnek egymásnak, mint akkor, s házasságkötésük emlékét ma is őrzik. Ők a szívükben, a kép az ablakban.
A kávé elfogyott, s így megszakadt a régi emlékek köré szőtt gondolat-fonál. Ráébredtem, hogy mások, ismeretlenek emlékeiben, múltjában merengtem. Belestem magánéletük intimitásába. Mégsem hozott zavarba. Üzentek az ablakba állított emlékekkel: “A fiatal az, akinek a régi szép idők most van!” Úgy kellene élnünk, hogy legyen mire jó érzéssel emlékeznünk. Legyen “régi szép időnk”!
A lányomnak szánt tortával a kezemben lassan az ajtó felé vettem az irányt. Utoljára körülnéztem még, majd kiléptem a Múltból, s odakint azonnal felkapott, elragadott a Jelen.
Szépen megfotóztad, jó a színezés is, él a fény a likőrös üvegen…
(Egyébként váltak volna akkor is, csak nem volt szokás.)
Köszönöm szépen! Örülök, hogy ismét erre jártál!