Mint a kis patak az erdőben, oly gyors lábon rohan az Idő. Maga mögött felejti az elmúlt esztendőt annak minden gondjával, bajával, örömével, küzdelmével.
A magára hagyott Múlt csendben eltemeti halottait. A Jövő üres, nyitott könyvként, patyolatfehéren várja, hogy lapjai kitöltessenek. Pontosan egy kerek esztendővel ezelőtt kívánt az Ember – ismerőseinek és önmagának – boldogságot az új évre. Ritkán teszi, pedig kívánhatna, szerethetne többször is, nemcsak így december tájékán. Ráférne!
S hogy boldog volt-e az elmúlt év? Döntse el mindenki maga!
Ki pénzt, gazdagságot, jólétet kívánt, és nem kapta meg, meglehet nem elégedett a lassan tovacsordogáló Óévvel. Akinek teljesültek vágyai valószínűleg mégennyire sem lett boldog. Hiszen, amint megkaparintotta áhított tárgyait, azok rövidesen fényüket vesztették, s máris új vágyak öltöttek alakot, s nem hagyják nyugodni a gondolatot. Belül pedig csak úgy dübörög a sok AKAROM! és KELL! A boldogság pedig valahogy csak nem akar megérkezni… Vajon véletlen?
Ki lehetett boldog hát ebben az évben? Aki nem csak várt, vagy elvárt, hanem adott és cserébe viszonzásul hálát, szeretetet kapott. Elégedetten vet most számot mind, kinek baráti beszélgetésből elegendő jutott, aki a szeretteire időt áldozni tudott. Boldog lehet, kire a Szerelem rátalált, s mellé arcot simogató kezet adott. Könnyű szíve annak lehet, kinek az óévben mosolyból, szeretetből jutott elég, s nemcsak kapta, de önzetlenül osztotta is. Elégedetten az dől most hátra, aki termékenyen és becsületesen dolgozott, s önmagával számot vetve nincs most miért szégyenkeznie. Ők nemcsak elégedettek, de bölcsek is: tudják, hogy boldogságot nem a boltban kell keresni…
A Jövő lapjai most még hófehéren várnak ránk. Hagyjuk a puszta fogadkozást, mert az év végén tett ígéret gyorsan kikopik az emlékezetből. Cselekedj Ember, hogy boldog légy, mert az ünnepek fénye lassan megkopik! Nem tétovázhatsz, az Idő az Újévvel is gyorsan elrohan majd!
BOLDOG Új Évet kívánok minden kedves Barátomnak, ismerősömnek! Legyetek elég bölcsek hozzá!
“És eljön a gyors öreg esztendőről esztendőre. Mindig egyformán vén, és minden jöttekor meghal egy esztendő.” … “És a hosszú esztendősorral együtt vénülünk mi is, míg egyszer olyan fehérek nem leszünk, mint az öreg szilveszter apó.” Ady Endre: Szilveszter (részlet)
Környezetvédelem FELELŐSEN gondolkodók számára
